Amira a 2023-as nyarat Amerikában töltötte a Camp Leaders program keretében, amiről három részes élménybeszámolót írt számotokra. A második részben a táborban szerzett élményeit mutatja be számunkra.
A táborban:
Az én táborom, a Voyageur, Minnesota állambanMound kisvárosában volt, mely nagyjából egy órára helyezkedett el Minneapolis fővárostól. A reptéren összeismerkedtem egy másik magyar lánnyal és kiderült, hogy ugyanabba a táborba vettek fel,majd mindkettőnket felvettek egy kisbusszal, azzal mentünk oda.
Nagyon szép környezetben voltunk, volt egy tó, hatalmas zöld pálya, saját kert zöldségekkel és fűszerekkel, egy nagy központi épület az ebédlővel, különböző termekkel és játékszobával és itt volt a staff lounge is nagy fotelekkel és tévével, illetve a szállásként szolgáló nagy és modern faházak az erdőben voltak.
Az első hét betanulással és ismerkedéssel telt, kaptunk vízimentő kiképzést, illetve kitöltöttük a szükséges adózási papírokat. Ez nem volt egy túl nagy tábor, nagyjából 20 főből állt a staff, amelynek jó része helyiekből állt, de voltak rajtunk, magyarokon kívül még britek, lengyel és kolumbiai tábori dolgozók is.
Betanítás után kezdetét is vette a nyár, általában heti váltásban jöttek a nagy sárga buszban (itt tényleg mindenhol ezeket használják még iskolások szállítására)a gyerekek különböző klubokból (Amerikában a legtöbb gyerek klubban tölti el a nyarat, amíg a szüleik dolgoznak) és be lettek osztva csoportokba, amelyekre 2 counselor jutott és egy ilyen csoport egy faházban lakott egy hétig.
Minden hét elején megkaptuk a heti programot, amit legtöbb esetben sikerült is követni. Kenuztunk, íjászkodtunk, horgásztunk, úsztunk, illetve a hatalmas füves téren rengeteget játszottunk sok olyan játékot, amit már ismertem, de rengeteg amerikai gyerekjátékot és mondókát is tanultam.A gyerekkel megtanultunk tábortüzet is építeni, ugyanis a hét egy napján kempingezni mentünk a csoportunkkal a tó másik oldalára, ha az időjárás vagy a légminőség nem akarta másképp. Eleinte erre mindenki nagyon húzta a száját beleértve minket is, de amikor ott voltunk, mindig nagyon jól éreztük magunkat. Előkészítettük a vacsoránkat, amiket alufóliában a tűzön főztünk meg, hatalmas tábori hátizsákokba pakoltuk a sátrakat, matracokat, hálózsákokat és mindent a kenuba rakva áteveztünk a túlpartra. Miután felállítottuk a sátrakat és alaposan beszúnyogriasztóztuk magunkat, nekiálltunk a tűznek és csak órák kérdése volt mire vacsizhattunk. Vacsi után természetesen s’morest készítettünk, ami egy ameikai tábortűznél kötelező, majd miután kifogytunk minden keksz-csoki-pillecukorból és besötétedett bújócskáztunk és énekeltünk.
A tábor utolsó napja volt általában mindig a legjobb, ilyenkor sokszor vízicsatát tartottunk lufikkal és szivacsokkal, de gyakran egész kancsókkal és vödrökkel is megkergettük egymást, majd egy nagy közös barbecue után a gyerekek tábori pólókat vihettek haza, amiket előtte aláirattak velünk.
Nekem személy szerint kiutazás előtt nagy félelmem volt az amerikai ételekkel kapcsolatban, de ezeknek csak egy része igazolódott be. Valóban a legtöbb dolog édes, még az is aminek nem kéne, jó kenyeret itt biztos nem fog senki enni. Sok,Amerikában mindennapinak számító ételt kipróbálhattam, sokszor ettem hamburgert, quesadillat, grilled cheeset(ami egyébként nem simán grillezett sajt mint ahogy először gondoltam, hanem sajtos szendvics grillezve) reggelire általában tojást, bacont, hashbrownt, néha palacsintát vagy gofrit juharsziruppal és ételek, amiket nagyon megszerettem, azok az alfredo szószos tészta fokhagymás kenyérrel, cézársaláta vagy a walkin’ tacos nevezetű étel, ami összetört nachochips, darálthús, sajtszósz, bab, saláta, paradicsom, quacamole vagy igazából bármi amit bele szeretnél rakni és ezeket mind a chipses zacskóban kevered össze és ebből eszed ki. Többször tartottunk barbecue sütögetést is a nyáron, illetve egyszer a másik magyar lánnyal kicsi hazait is szerettünk volna mutatni a többieknek, és készítettünk egy nagy kondér krumplilevest nokedlivel és palacsintákat is sütöttünk. A leves már nagyon hiányzott nekünk, mert itt nem szokás enni, de ettől függetlenül mindenki lelkesen megkóstolta és ízlett is nekik a főztünk.
A tábori konyhába a higiéniai és tisztántartási szabályok betartásával szabad bejárásunk volt, ha megéheztünk összedobhattunk valamit, vagy vihettünk egy zacskó snacket vagy egy doboz gyümölcsöt, ha arra vágytunk.
A zsebpénzünket egyébként kéthetente kaptuk csekken, amit aztán a bankban készpénzre váltottunk, de költeni nem igazán kellett, hiszen mindennel el voltunk látva, szerintem a tábori tartózkodásom alatt alig 200 dollárt költöttem. Már első héten nagyon jól összeszokott a csapat és ez a kapcsolat nyár végére csak még szorosabb lettközöttünk, olyannyira, hogy egy faházba is költöztünk legtöbben és az esték a szórakozásról, közös játékokról és filmnézésekről szóltak, mivel akik nem laktak messze elég kényelmessé tették az ottlétünket wifivel, playstationnel, tévével és kivetítővel.Rengeteget buliztunk, két kollégánk születésnapját is együtt ünnepeltük a nyáron, illetve július negyedikén elmentünk egy igazi amerikai karneválra egy közeli városba. Ez a legamerikaibb dolog volt amit valószínűleg valaha látni fogok, rengeteg játék amikre jegyek vásárlása után lehet felülni, millióegy ételárus a legkülönfélébb gyorskajákkal, mindenkin valamilyen módon amerikai zászlóvagy cowboycsizma/kalap és még középiskolai baseball-meccsre is kiültünk. A tetőpont természetesen a majdnem félórás tűzijáték volt, amihez foghatót még sosem láttam, nagyon monumentális volt. A táborban is fellőttünk kisebb tűzijátékokat illetve néhány füstbombánk is volt, és az ittlétünk esszenciális része volt továbbá az is, hogy amikor nem voltak gyerekek, megkaptuk a golfkocsi kulcsait és azzal közlekedtünk mindenhova a tábor területén vagy egyszerűen csak kedvtelésből mentünk vele körbe-körbe. Kihasználtuk sokszor a természet adta lehetőségeket is és sokat fürödtünk a tóban, de voltak kenuk is meg paddleboardok, ezeket is sokszor használatba vettük és a tó közepén lazítva néztük ahogy lemegy a nap.
Ottlakán Amira
