Lehetnék bárki. Tőlem függ, hogy milyen vagyok, én változtathatok magamon. De sok minden befolyásolhat abban, hogy milyen szeretnék lenni. Akár egy jó vers is…
Manapság a fiatalok többsége nem rajong a versekért, mindegyiküknek az irodalom órai felelés jut eszébe, a régi költők furcsa szóhasználatú, hosszú, nehezen megtanulható költeményei.
A Lehetnék bárki című antológia (vagyis versgyűjtemény több különböző alkotótól) azonban pont az ifjúságot próbálja megszólítani. Péczely Dóra szerkesztette és válogatta bele a tartalmat, akinek ezen kívül sok hasonló témájú könyve, gyűjteménye jelent meg. Ebben a kötetben 110 magyar költő 160 verse olvasható. Megtalálhatóak többek között a nagy klasszikusok, Vörösmarty, Petőfi és Ady, de sok 20-21. századi szerző, például Nemes Nagy Ágnes, Kemény Zsófi és Térey János művei is. Lehet, hogy az utóbbi nevek nem mondanak sokat, hiszen az iskolában őket nem annyira hozzák szóba, ám miután elolvastál pár oldalt a könyvből, tudni fogod, hogy „ja, ő írta azt a szörnyeset!” vagy, akár „tudom, tőle a … a kedvencem!”.
Az antológiába válogatott versekben az a közös, hogy mindegyik a költője 30 éves kora előtt született, ezért tökéletesen egyezhetnek az író által megfogalmazott érzelmek, gondolatok, problémák, kérdések a tieiddel. A kötet nyolc részből áll, amelyek különböző témákat foglalnak magukba: gyermekkor és család, szerelem, táj és város, évszakok. Ami érdekes, hogy ezek a fejezetek viszonylag tágan vannak értelmezve, több olyan alkotás is akad, amely két-három másik csoportba is beleillik.
Miután megkaptam a Lehetnék bárkit, hetekig teljesen rá voltam függve, minden részletet elolvastam belőle, minden művet nagyon-nagyon jónak éreztem. És mindezzel még most is így vagyok. Mivel általában nem sorban haladok a versek közt, van, hogy ma is rácsodálkozok egy-egy részre, hogy: „jé, ez eddig is itt volt? De kár, hogy nem vettem észre előbb!” Sok szeretettel ajánlom bárkinek ezt a nagyszerű könyvet, aki szereti a verseket. Annak is, aki nem, mert az biztosan megkedvel minimum egyet-kettőt, mire végigrágja magát az oldalakon. Nekem óriási élmény volt ez az olvasmány.
A legvégére pedig egy kis ízelítőnek, olvassátok el ezt a verset. Ez az egyik kedvencem a Lehetnék bárkiből:
Nagy Hajnal Csilla: Szövettan
A könyvespolcaidról és a szeretőidről
álmodtam, megérezted, egész nap
kérdezgetted, mégis mit csináltál,
de álmomban megkértél,
erre majd ne válaszoljak.
Pár éjszakával később pedig egy
gombbal teli boltban jártam, minden
nagyon, talán túl szép is volt,
kerestem a megfelelőeket a párnára, amit
a piros pólódból varrok.
Nekem nincsen tűm, se cérnám,
azt még álmodnom sem sikerült.
Egy lány a minap az álomparalíziséről
mesélt nekem, arról, hogy a múltkor
hatszor ébredt fel a szobájában
egymás után,
míg végül sikerült a valóságra bukkannia.
Nem vagyok biztos benne,
lehet-e valósága egy lánynak, ha nincsen
tűje és cérnája?
Szeretnék gombokat varrni az álmaimra,
a tieidre pedig lyukakat vágni,
és a két szövetet olyan követhetetlen módon
gombolni össze, hogy aztán
a párhuzamosok és merőlegesek táncában
valahol észrevétlenül lényegtelenné váljon
a valóság természete.
Lauer Júlia
