A filmek többségének már az elején tudjuk, hogy mi lesz a vége… A jó nyer, a főszereplő megdicsőül, és ha még az imbd-n is 8 fölé értékeljük akkor is maximum annyit mesélünk róla, hogy nagyon jó film és kiemelünk pár jelenetet, esetleg párbeszédet.
A sziget szellemeiben nincs olyan jelenet, amit 10 év múlva is emlegetni fogunk, vagy olyan párbeszéd, amit idézgetni fogunk generációkon át. Ebben a filmben több van!
Ez azon ritka filmek egyike, aminek a végén csöndben ülsz a moziban és csak azért kelsz fel, mert felkapcsolták a lámpát. Ennek a végén azon gondolkozol, hogy hogy is van most tovább? A legjobb, ha barátokkal nézed meg és utána beültök egy vendéglátó egységbe üdítőzni, mert ez után a film után nem kell témát keresnetek. Nagyon jó beszélgetés alakulhat ki, ha a két főszereplő szemszögéből vizsgáljátok meg a sztorit, de a legjobb beszélgetés abból lesz, hogy ki hogyan látja a végét! Mi történhet ez után? „Any time….”
Azonban nem csak a végén érdemes elgondolkodni. A film hatására biztos végig gondolja az ember a saját kapcsolatait. Melyik barátja utána menne akár a tűzbe is, mi lenne ha a családjában egyedül maradna… Sok gondolat felmerül ennek a filmnek köszönhetően, amiknek kapcsán érdemes alkalmanként számot vetni.
A film 1923. tavaszára repít vissza minket, amikor Írországban polgárháború dúl, melynek hangja és fényei jutnak csak el a kis, csendes Inisherin szigetére, ahol történetünk játszódik. A sziget tájai és nyugodt hangulata szinte csábít, hogy most azonnal útrakeljünk és élőben lássuk ezt. Még sosem jártam Írországban, de ez a film felrakta a bakancslistámra. Ezt csak tetézi a főszereplők Colin Farrell és Brendan Gleeson azaz Pádraic és Colm akcentusa, amihez még a jó nyelvtudással rendelkezőknek is ajánlott a felirat.
A kis közösség minden tagjával lehet azonosulni, itt nincs jó vagy rossz. Látjuk mindenki vágyait, és reményeit, ki az aki ennél a csendes szigetnél többre vágyik, vagy ki az aki boldog tudatlanságban itt fogja leélni teljes életét, esetleg nyomot szeretne hagyni maga után a világban.
Szerintem ez egy nagyon jó film! Nem a megszokott sablonokra épít, nem fog kilépni a mozivászonról és elvinni messzi- messzi tájakra, helyette olyan a kézzel fogható hétköznapokban tart minket, hogy érdemes egymásra figyelni!
László Miklós
